Ez is megjelent végre. Tarja egy különleges nő, különleges tehetséggel. A Nightwishből való kiválása után nem volt kérdéses, hogy változások lesznek zenei téren. Tarja nem rocker. Tarja egy jelenség. Ami azt is jelenti, hogy azt csinál, amit akar. Szinte már természetes, hogy minden albumát lehúzzák a sárba, mondván: "nem Nájtviss". Ezzel az albummal is hasonló a helyzet. Mert ez nem egy Nightwish lemez, ez Tarja. Tarja, az operaénekesnő, Tarja, a díva, és Tarja, az édesanya. Semmilyen körülmények között nem szabad hasonlítgatni, teljesen értelmetlen. Nem mondom, hogy ez a lemez egy óriási zenei újítás, hogy mostantól ez lesz a legújabb trend. Szigorúan szakmai szemmel nézve ez az album valóban nem nagy durranás. Ám van benne valami, ami mindenért kárpótol: letisztult őszinteség. És éppen ez az, ami miatt érdemes 100-szor, vagy akár 1000-szer is végigpörgetni a lemezt. Kétségtelen, hogy ennek az albumnak van egy kemény üzenete: "Srácok, én Tarja vagyok, szólóban. Olyan lemezt adok ki, amilyet csak akarok." És ez nagyon is jól van így. Őszntén, én még akkor is szívesen hallgatnám, ha orosz népzenét játszana. Ez Tarja művészete, és egy olyan lemez, amibe alaposan bele kell merülni, és minden világos lesz. Ez mestermű.
Természetesen sok utalás van a klasszikus zenére, például a nyitó Victim of Ritual, amit Ravel Bolero-ja inspritált. Zenei kettősségben úszik a dal, a verzék nyugodtak, melankolikusak, aztán az egész átvált egy elég kemény refrénbe. Ez a dal lett elsőként megklipesítve is, hiszen minden benne van, ami az albumot jellemzi.
500 Letters. Elsőre egyszerű tucatsláger, semmi extra. De minél többet hallgatja az ember, annál inkább rájön, hogy ez sokkal több, mint egy egyszerű sláger. Mert őszinte. Nagyon fülbemászó dal, azonnal megteszi a hatását.
Különleges atmoszférája van a Lucid Dreamer-nek, amit azóta várok, amióta Tarja közzétette az album dalcímeit. És nem okozott csalódást. Nehézkes, karakteres dal, bizonyos hangulatban nagyon befordítja az embert. A dal közepén hallható Tarja gyermeke is, néhány gőgicsélés erejéig.
A Never Enough biztos, hogy a koncertek szerves részét fogja alkotni, ordít az élő előadás után. Direkt, pofátlan, és meglepően ütős, igazi bulisláger.
A Mystique Voyage az album egyik legnagyobb durranása. Különleges hangulattal bír, kellően melankolikus. Tarja 4 nyelven is énekel benne (angol, spanyol, finn, és 2 szó erejéig francia). Depressziós hangvétele ellenére nem lassú a dal, csak nem dübörög benne az elektromos gitár.
A Peter Gabriel Darkness című dalának feldolgozása sem lett mellényúlás. Sikerült úgy átalakítani Tarja ízlése szerint, hogy közben megtartotta az eredeti, paranoiás hangzását.
A Deliverance az a dal, ami első hallásra nem üt. Másodikra viszont már igen. Óriási refrénje van, szintén kiált az élő előadás után. Nagyszabású, terjengős énektémái hamar beleülnek az ember fülébe. Tarjus áriázik, előad, imádnivaló.
A Neverlight tökéletes ellentéte az előző dalnak, arctalanul riffel, tipikus modern metál ömlengés.A refrén szintén nagy durranásnak ígérkezik, kellemesen fülbemászó, Tarjásan dallamos.
Until Silence. Az egyetlen ballada az albumon. És már tudni illik, ha Tarja balladát ír, ott szem szárazon nem marad. Tarja balladái nagyon erősek, nagy mestere az ilyen daloknak. És most említem meg az album két negatívumát: túl rövid ez a dal, és kevés a ballada.
A záró Medusa pedig egyszerűen már hihetetlen. Valahogy így kell kinéznie egy tökéletes albumzáró dalnak, amolyan összegzés, és van annyira markáns, hogy az ember nem akarja, hogy vége legyen.A dal végeztével automatikusan idítom újra a lemezt, hogy ismét részese legyek a Tarja-féle utazásnak, hogy ismét megérintsen.
Elvakult Tarja rajongóként annyit mondok, hogy száradjon le az ujja az összes vízfejű kritikusnak, akik lehúzzák ezt a nagyszerű lemezt. Vízfejű kritikusként pedig annyit fűzök hozzá, hogy ez a lemez nagyon jó. Csak más. felhívnám "kollégáim" szíves figyelmét, hogy tessék többször meghallgatni, mielőtt lefikázzák. Ez az album amellett, hogy változatos, ad valamit a hallgatónak: egy darabot Tarja lelkéből.
Tracklist:
- Victim of Ritual
- 500 Letters
- Lucid Dreamer
- Never Enough
- Mystique Voyage
- Darkness
- Deliverance
- Neverlight
- Until Silence
- Medusa