Az ex - Tristaniás Morten Veland által vezetett norvég társulat, kiegészülve a hajdanán X - Faktoros, spanyol Ailyn Giménez énekesnővel mindig is egy érdekes színfoltja volt a szimfonikus metál színterének. Kísérletezős, sötét, nyomasztó, mégis vibrálóan élettel teli világ az övék, ami még az egyszeri hallgatót is magával rántja. Hosszú keresgélés után találtak rá jelenlegi, mostmár állandónak tekinthető énekesnőjükre, akivel már harmadik stúdióalbumukat ( a hat közül) készítették el.
Hát mit mondjak. Alaposan feladták a leckét. Nagyon sokat vártam ettől az albumtól, mivel az ezt megelőző The Enigma Of Life gyenge, unalmas, élettelen, fakó zenéje hagyott egy nagy adag keserű szájízt bennem. De csodák csodájára, a Sirenia új életre kelt, és letette eddigi pályafutása legerősebb anyagát! Első alkalommal nem is tudtam felfogni azt, amit hallok, de másodszor már minden világos volt. Ez a szimfonikus metál 2013-ban. Ez az az album, amit tavaly tavasszal vártam az Epicától, ez az a lemez, amit vártam szinte minden hasonló stílusú zenekartól. Nem bírom ki, hogy ne ömlengjek, teljesen levettek a lábamról.
Sokkal keményebben, sokkal nagyszabásúbban szólnak, mint eddig bármikor, rengeteg újítással, persze a Sireniás hagyományok megtartása mellett. Itt most le kell szögeznem, hogy Ailyn teljesítménye fantasztikus. Egy igaz díva vált belőle, bátran kalandozik olyan magasságokban is, ahol eddig még csak sejteni lehetett a hangját. Ezen a lemezen hallhatjuk először a hölgy operai énekét, amit tőle soha nem vártam volna.
Na de egy kicsit a dalokról. Sejtelmes introval indul a lemez amiből szó szerint kirobban a valódi nyitódal, a klipes Seven Widows Weep. Óriási kezdés, tele kórussal, szélvész-tempóval és Morten csúnya illetve Ailyn nem csúnya hangjával. Nem egy tipikus sláger. Ahogy a többi dal sem az. Ezt követi a menetelős My Destiny Coming To Pass, ami szintén nagyon súlyosra sikerült. Picivel könnyebb a norvég nyelvű Ditt Endelikt, amiben kizárólag Morten énekel. A személyes kedvencem az albumról a negyedikként érkező Cold Caress, az elején a hadarós-kórus szinte megbabonáz. Ailyn hangja kissé gonoszkás, boszorkányos, nagyon jól áll neki. A következő Darkling - Decadence páros sem ad a színvonalból. Nagy pozitívum, hogy a korábbi anyagokhoz képest sokkal több szerepet kap Morten hörgése, ami eszméletlen hangulatot ad a daloknak. És ezen az albumon található a Sirenia eddigi legkomplexebb szerzeménye, a majd 13 perces Stille Kom Døden. Annyi téma és váltás van ebben a dalban, hogy sokan nem, hogy egy számot, hanem egy egész diszkográfiát csinálnának ennyi ötletből. Következik a másik kedvencem, a vonszolós The Funeral March, hatalmas a refrénje.
Könnyed introval indul a Profound Scars, hogy aztán géppuskaként lövöldözzön. A záró A Blizzard Is Coming pedig kapott egy adag távol-keleti ízt, persze gusztusosan.
Nem könnyű hallgatnivalót választ magának az, aki ezt a lemezt teszi fel. De ez egy kötelező hallanivaló. Ahogy tavaly a Xandria lepett meg a bombalemezével, úgy idén a Sirenia okozott nekem nagyon nagy meglepetést. Nyugodtan kijelentem, hogy ez a 2013-as év egyik legnagyobb durranása.
Tracklist:
- Ducere Me in Lucem
- Seven Widows Weep
- My Destiny Coming To Pass
- Ditt Endelikt
- Cold Caress
- Darkling
- Decadence
- Sille Kom Døden
- The Funeral March
- Profound Scars
- A Blizzard is Coming
